A mai időkben mi másról lehetne beszélni, mint arról, hogy a legfontosabb a biztonság. A saját, a gyermekeink, a családunk és a környezetünk biztonsága. Felelősek vagyunk magunkért és másokért. Erről szól a Volvo.

A Volvo azért több, mint bármelyik másik márka, mert azonkívül, hogy megteremti a luxust egy különleges skandináv módon, úgy teszi mindezt, hogy közben az első és legfontosabb szempontja, hogy miközben utazunk, biztonságban érjük el úticélunkat. A gördülő vassal fémjelzett márka – a körbe zárt felfelé mutató nyíl ugyanis a vas jele, a volvo szó pedig a latin volere, azaz gördülni szóból lett alkotva – azt tűzte ugyanis ki céljául, hogy a közlekedés során ne sérülhessünk meg. A márkát szinte kezdetektől a konzervativizmus jellemezte. Igy vált a márka elsősorban az értelmiség, a visszafogottság szimbólumává.

Az XC90 első generációja 2002-ben jelent meg és rendkívül sokáig, 2014-ig gyártották. Persze ez alatt az idő alatt számos ráncfelvarráson esett át, de mégis óriási volt a várakozás az új modellre, amely 2015-ben debütált. Talán sokan emlékszünk még a bevezető reklámjára, melynek címe „new begining” volt. Én sosem fogom elfelejteni, hiszen a 2018-ban, nagyon fiatalon meghalt, szuper tehetséges svéd DJ, Avicii dalával és szereplésével jelent meg a felső kategóriás SUV. A jól ismert Feeling Good című dal volt hallható a reklámban, ahol a sztár az autó segítségével szakad ki a napi pörgésből és képes megélni a hétköznapok nyugalmát a családjával, saját magával. Az autóban képes átélni a teljes nyugalmat és megélni az énidőt.

Hogy miért ezzel kezdtem egy használtautó leírását? Mert a Volvo XC90 valóban pontosan ezt adja. Nyugalmat, magabiztosságot és letisztultságot. Mindig nagy kérdés számomra, hogy a presztízs márkát miként definiáljuk. Mitől válik azzá? Különösen igaz ez a Volvora. Egyesek ebbe a csoportba sorolják, mások pedig nem. Ha az árpolitikát nézzük, akkor mindenképpen a luxus szegmenshez tartozik. Igyekszem erre a kérdésre is választ adni a tesztben.

A tesztelt XC90 2016-ban gördült le a gyártósorról és azóta kicsit több, mint 125 000km-t futott.
Egy autó használtkori állapota nagyban függ a gazdájától. Az általam tesztelt autónak egyetlen tulajdonosa volt. Kívülről egészen apró sérülések találhatóak rajta, melyek egy ennyit futott autónál természetesnek mondhatóak. Egyedül egy nagyobb húzás éktelenkedik a jobb hátsó kerékív fölött, de valószínűleg a műanyag borítású kerékív cseréjével és némi polírozással fölötte az is eltüntethető lesz. Átnéztem a szervíz számlákat, amelyek az autó elmúlt 3,5 évében keletkeztek. Így kiderült, hogy volt egy apró baleset is a Volvo életében, melyet márkaszervizben javítottak meg a biztosítás terhére. Nem lehetett komoly probléma, mert mindösszesen 250e Ft-os számla készült. A javítás eredménye pedig észrevehetetlen.
Ennél sokkal aggasztóbb a másik, egy friss számla, mely arról árulkodik, hogy motorikus probléma is volt az XC90-nel. Az egyik hengerfejet kellett felújítani egy hónappal ezelőtt. Ami pozitív, hogy annak ellenére, hogy egy garancián túli időszakban vagyunk már, az importőr nem hagyta magára a tulajdonost, illetve a járművet a problémájával, és 50%-ban térítette a javítás költségeit. Sajnos így is nagyságrendileg 400e Ft-ot kellet fizetni. 
A fentieken kívül a kötelező szervizek alkalmával kellett látogatni a márkaszervízt, ahol olaj és szűrőcserék történtek, illetve 3 éves korában féktárcsa és fékbetét csere is sor került. Ez egyébként teljesen normálisnak mondható a futásteljesítmény alapján.

Az autó állapota a fentieken kívül, illetve túl, teljes mértékben makulátlan. Ha nem néznénk a kilométerórát, belülről senki meg nem mondaná, hogy 100e km felett van az autóban. Azt hiszem, ha mástól nem, ettől lesz valami prémium. Az utóbbi időben pár használt autót teszteltünk és azért mindig oda kellett tennem, másnem gondolatban, hogy ne várjam el minden elemtől, hogy hibátlan legyen. Nem kell azt kritizálni, hogy egy-egy króm díszítés, műanyag elem vagy éppen a váltókar körüli szoknya, pedálok kopottak, hiszen egy használtautóról beszélünk. Az értékcsökkenésbe ezek a dolgok is benne vannak.  Az XC90 esetében nincsen ez a gondolat. Lehet van egy-két apró, gombostű nagyságú kavicsfelverődés nyom a lökhárítón, de az utastérből egyrészt ez egyáltalán nem látszik, másrészt, ha újat veszünk, azon is rajta lesz pár hónapon belül ugyanez.

Ha már a belső térnél tartunk, akkor ki kell emelni a Volvos különlegességet, az állított középkonzoli kijelzőt, amely minden új szériás Volvo sajátja. A 2016-os modell még nem tudja ugyan az AppleCarPlayt, tehát nem tükrözhető a mobil a műszerfalra, de azt hiszem ezen nem kell meglepődni. 4 éve még nem nagyon volt ilyen. A technika elképesztő gyorsan fejlődik, ezek a funkciók még csak pár éve elérhetőek. A kezelés teljesen egyedi, más márka struktúrájához nehezen hasonlítható. Az érintő képernyőn jobbra-balra, fel és le suhintással érhetőek el a különböző területek vezérlései és a beállítások. Bár más a struktúra, mégis nagyon könnyen tanulható, mert abszolút logikus, egyszerű. Szintén prémium, hogy az autóhoz ját egy mikroszálas törlőkendő, természetesen Volvo logóval, melynek a segítségével a képernyőn lévő maszat letörölhető. A kis tároló tasakról pedig megtudható, hogy 2mp-ig ha folyamatosan nyomva tartjuk a képernyőt, akkor kikapcsol az érintőképernyő, így könnyen tisztítható lesz a felülete. Apróság ugyan, de az ilyen finomságok teszik a prémium hatást.

Az autó, ahogy a címből is kiderül Momentum felszereltségű. Sok extra tartozékkal rendelkezik, amelyek megkönnyítik a vezetést és a használatot. Ilyenek az adaptív tempomat, sávtartó, vészfékező rendszer. Kulcs nélküli az indítás, de például nincsen benne a kulcs nélküli nyitás-zárás. Ami nem egy szerencsés, mondhatom azt is, hogy buta kombináció. Mert a kulcsot a kinyitáskor elő kell halászni a zsebből, utána pedig már édes mindegy, hogy betesszük-e az indító nyílásba vagy sem. Sőt, így kereshetünk neki valahol helyet. Hely egyébként akad bőven. Látszik, hogy az XC90 nagycsaládra van tervezve. Nemcsak abból, hogy 7 üléses ez a változat, hanem abból is, hogy megannyi jól elhelyezett, zárható csetresz, fakk és egyéb pakolónyílás van a beltérben. A belső kialakítás egyébként hibátlan, egyszerű, logikus, néha már túlzottan is visszafogott.
Egy-egy gombnyomással helyezhető síkba a második és harmadik üléssor padlószintre. Így pedig a kicsi, nagy és oltári nagy csomagtér közül választhatunk, függően a csomagok méretétől/mennyiségétől és az utasok számától. Ez literben egyébként 314 és 1868l közötti méretet jelent. A harmadik üléssor vészmegoldásnak tekinthető, elsősorban az előtte lévő lábtér miatt. A székek méretével alapvetően nincsen probléma, így például egy gyerek számára tökéletes lehet. Még pohártartó és könyöklő is ki van ide alakítva. Az első és a második üléssor viszont kifejezetten fejedelmi méretében és kényelmében is. Hiába a sok kilométer, a bőrözés gyakorlatilag újszerű, semmiféle elhasználódásnak nem volt nyoma sem.

A felszereltség része az első hátsó tolatóradar és a parkolást segítő rendszer is. Előbbire komoly szükség is van, hiszen az 5cm híján 5m-es autóból a hátrafelé kilátás nem könnyű, ráadásul az autó szélessége sem kicsi, a 2m-t is meghaladja. Manapság egy új autóban megszokhattuk, hogy tolatókamera is van, főleg ebben a kategóriában, így az előző méretek miatt nekem ez itt kifejezetten hiányzott belőle. Pár napos vezetés alatt nem sikerült megszoknom teljesen a méreteket, így a tolatás egyáltalán nem volt könnyű.

A D5 kódnév egy 2l-es

225Le-s dízel motort takar, amire szükség is van, hogy tisztességgel tudjunk közlekedni, hiszen a meglehetősen nagy méretekhez közel 2 tonnás tömeg is társul. A nyomatékos dízel viszont megfelelően tudta gyorsítani az autót. Teherautós magasságban 8s körüli 100-as gyorsulás egészen menő. A dízel hangja viszonylag jelentősen hallatszik be az utastérbe, ami azért szokatlan egy presztízs autó esetében. A hang egyáltalán nem kellemetlen, de a szinte zajtalan BMW vagy Mercedes dízel motorok után nem ezt vártam volna. A fogyasztása az autónak 10,5 és 11 között alakult vegyes használat mellett. Biztos lehet lejjebb szorítani, de a 470Nm-es nyomaték nagyon csábított a folyamatos lendületes gyorsításokra és közlekedésre.

A kérdésre pedig, hogy vajon presztízs márka-e a Volvo, a válasz, hogy igen, de a dízel hangja miatt azért van bennem egy kis kérdőjel. Minőségi szempontból makulátlan, egyszerű és letisztult belső tér vár minket az autóban, egyetlen kopogós műanyaggal sem találkozhatunk, az ülések bőrözése szép és láthatóan nem is lett kispórolva az anyag. 125 000 km futás és közel 4 év után is újautós érzés fogad bennünket. Hivalkodás nélküli az autó, pedig méretei egyáltalán nem ezt predesztinálják. Senki sem irigykedik rá, pedig a listaára újonnan 18M Ft fölött volt picivel, amiből természetesen jelentős kedvezményt lehetett elérni, ahogy megtudtam a Flottaman-tól, aki az autót a rendelkezésemre bocsájtotta. A használtauto.hu alapján az ilyen korú és felszereltségű autók 10M Ft körül cserélnek gazdát. Mégsem mondanám soknak, mert ugyanazt hozza, amit újkorában.

• volvo xc90

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!