Az elmúlt hónapokban végig teszteltük a teljes Ssangyong kínálatot. A Tivolitól a Rextonon át a Mussoig. Utoljára marad, de számomra messze nem az utolsó sorba kerül a listán a Korando. A márka jelenlegi kínálatának legeurópaibb megjelenésű modellje.

Egyáltalán nincs baj a többi Ssangyong-al, sőt, azt kell mondjam, hogy az irány, amelyet kijelöltek maguknak határozottan járhatónak és működőképesnek tűnik. Mondjuk a bitang csúnyától csak felfelé vezethet bármi, de ez esetben ez egy rendkívül meredeken felfelé ívelő útszakasz.
Óriási divat manapság a terepjáró, vagy crossover kategória. A Ssangyongnak pedig csak ez van, ami igazán szerencse. Van mindenféle méret, illetve a legnagyobb alapjaiból pick-upot is kínálnak. Design szempontjából, ha zongorázni tudnám a pár évvel ezelőttiekhez képest a különbséget, akkor egészen biztosan abból élnék. Így zongora helyett csak a zongoralakk maradt, abból viszont jócskán találunk az utastérben.

Az mondtam, hogy európai Korando, de itt nem kizárólag a formai elemekre, hanem a méretre is gondolok. A Rexton a maga nemében határozottan szépre sikeredett, de nem tekinthető általános funkciót betöltő autónak, a BMW X5-öt is megszégyenítő méreteivel. A Korando viszont azon kívül, hogy megjelenésében már-már kifejezetten szépnek mondható, méretei alapján is kiválóan illik a hazai összképbe.

Vannak persze még kivetni valók rajta. De, hogy ne rögtön a kritikával kezdjem, muszáj kiemelni a teljes orrészt és a nagyon jól eltalált arányokat az autón. Ha nem a sokak számára még ismeretlen logó lenne az orrán, akkor szerintem a hűtőrács, a LED-es lámpatestek és a szögletes vonalvezetés miatt akár egy VW konszern által tervezett autóra is gondolhatnánk. Mindezt pedig nem úgy alkották meg, hogy az legyen az első gondolatunk, hogy lemásolták a másik márkát, hanem úgy, hogy egészében egy teljesen új formavilág született. Az oldalsó övvonal, az ajtók és ablakok aránya teljes mértékben visszaköszön a többi Ssangyong típuson is. Magas sík felületű ajtók, melyeket az övvonalon végighaladó hajlat tör meg kicsit, továbbá a kerékjáratokat és az alsó küszöböt borító műanyag burkolat. Ez utóbbi határozottan dob a vizualitáson és jóval terepjárósabb a kocsi tőle, mint amilyen valójában. A külső formát, illetve megjelenést a hátsó rész rontja némiképpen. Mintha ezt a területet más tervezte volna és visszacsöppenünk általa a távolkeleti (inkább kínai) hangulatba. Az elől jól eltalált szögletes vonalvezetés itt inkább kerek, a letisztult formát pedig a kevésbé mutatós krómozott ív és diffúzor utánzatú műanyag berakás váltja fel a lökhárítón.

A Korando méretei szempontjából teljesen belepasszol a kompakt SUV kategóriába. Nincs könnyű dolga itt senkinek, hiszen ahány autógyár, annyi féle modell található a kínálatban. A Ssangyong startégiája itt is hasonló, mint a többi típus esetében. Nagyon jó áron kínálnak rendkívül sok extrát és komfortot.
Az általunk tesztelt Korando a legmagasabb felszereltségi szintű volt, amely gyakorlatilag az összes létező kiegészítést is megkapta és így is valamivel 10Millió forint alatt volt az ára. A 163Le-s 1.5l-es turbó benzinmotoros változaton kívül az árlista egy 1.6l-es 136Le-s dízel erőforrást tartalmaz még, amely kereken 1 millió forinttal kerül többe, mint a benzines.

A belső tér minőségében és anyaghasználatában határozottan prémiumos hatású, bár tervezési szempontból van egy-két érdekes pont az autóban. Sokáig kerestem a megfelelő szót, mert a gagyi vagy éppen fura szó semmiképpen nem találó. Arról van ugyanis szó, hogy meglehetősen nehéz minden kontinens ízlésének megfelelni. A távolkeleti gyártók és itt nem csak a koreai, kínai, hanem a japán márkák esetében is észre lehet venni, hogy nem tudják megfelelően lekövetni a Mi kontinensünk ízlését. Pedig egy Honda, Toyota időben, tapasztalatban és költségkeretben messze jobb lehetőségekkel bír, mint a Ssangyong. Mégis ki lehet náluk is emelni az anyaghasználatban számunkra kevéssé tetsző pontokat (például a sokat emlegetett fényes fekete felületek használatát, azaz a tisztíthatatlan zongoralakkot). Nem véletlen, hogy sokan európai dizájn stúdiókban tervezik a hazánkban is kapható modellek egy részét.
A fenti kulturális kérdésnek tudom be, hogy a Korando meglehetősen fura, elektronikus hangokon jelzi, ha éppen nem tetszik neki valami, vagy éppen „örül”, hogy beszállunk, netán „szomorkodik”, ha levettük a gyújtást és kiszálltunk a kocsiból. Az index hangja is szokatlan, nem a többi autóban megszokott tompa kattogás. Ugyanilyen szokatlannak, csicsásnak, de inkább szépnek mondanám az anyósülés előtti színes 3D LED fényeket. Szerintem például egy Skodában, Citroenben soha nem fogunk ilyennel találkozni.   

Ettől más a Ssangyong és ahogy az előzőekkel sem fogunk találkozni, úgy azzal sem, hogy a Korando ezért az árért fantasztikus luxust kínál számunkra. Nagyon szép és minőségi, hűthető és fűthető bőr üléseken élvezhetjük a tömérdek kényelmi extra és a digitális vívmányok által kínált vezetési élményt. A középkonzolon mozivászon nagyságú kijelzőn tájékozódhatunk az autó állapotáról, kezelhetjük a rádiót vagy éppen csodálhatjuk a telefonunkról kitükrözött Waze-t. A műszerfal szintén digitális, amelyen számos grafikai beállítás közül választható ki a nekünk leginkább tetsző. Az elrendezés, átláthatóság szintén kiváló. A kezelőszervek és a gombok logikusak, könnyen átláthatóak és könnyedén kezelhetőek. Egyszóval a komforttal nem lehet kifogás.

Szintén jó és okos megoldásokkal találkozunk a csomagtartónál. Az alaphelyzetben 551l -es csomagtartó 2 rekeszből áll, melyet a két szintet elosztó lap segítségével tovább tudunk variálni. Egyszerű és praktikus megoldást kínál, hogy a lap segítségével ketté lehet hosszában választani a teret.

A hajtás, a 163LE és az automata váltó segítségével kellemesnek mondható. Nem éreztem fergeteges gyorsulást normál üzemmódban, de ezen segít, ha sport módba kapcsolunk. Ennél kicsit lehangolóbb és talán az egyetlen komolyabb problémája az autónak a fogyasztása. Vegyes használat mellett az átlag 9,6l-re jött ki. El tudom képzelni, hogy nagyon komoly odafigyeléssel 9 alá vihető ez az átlag, de inkább a 9 és 10 liter közötti átlag lesz a jellemző mindenkinek, ahol a sok városi használat tovább fog rontani a helyzeten és könnyedén 11 literig juthatunk.

Összességében, ahogy a cikk elején is említettem a Korando a kedvenc típusom a Ssangyong kínálatában. Köszönheti ezt a jó formájának, pazar kényelmének és annak, hogy ár/érték arányban rendkívül jó kocsiról beszélünk. Az egyetlen pont, ami beárnyékolja a képet, hogy a teljesítménye és a mérete alapján 1-2 literrel kevesebb fogyasztást várnék el tőle.

• korando

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!