A lótuszvirág üzenete
A Lótuszvirágot számos kultúrában, különösen a keleti vallásokban, a megvilágosodás, a tisztaság, az újjászületés jelképeként ismeretes. Sok ember előszeretettel tetoválja magára, vagy valamilyen formában viseli, magával hordozza ezt a szimbólumot, de sokszor az igazi jelentését, kevesen ismerik, csak divatossá vált, ezért most bemutatjuk Nektek, hogy valójában mit szimbolizál ez a csodálatos virág.
Az elkövetkezendő időszakban, az önkiteljesedés, az önfelvállalás és az ehhez szükséges belső meghalás-újjászületés témája nagyon is érintett téma lesz mindannyiunknál és mint szimbólum, erre az állapotra, szerintem a lótuszvirág az egyik legkifejezőbb analógia az ember számára.
A lótuszvirág jelentése a Buddhizmus szerint
A Buddhizmus szerint, minden ember képes arra, hogy tökéletes és megvilágosodott legyen, és csak idő kérdése, amíg minden ember el nem éri a fényt, a belső tudatosság legmagasabb szintű állapotát. A buddhisták úgy vélik, hogy több ezer alkalommal kell újjá születniük, sok ember megtestesülésein keresztül csiszolódnia az embernek, amíg el nem éri a Nirvana-t - a tudat legmagasabb állapotát, amelyhez minden ember hozzáférhet kellő tudatossággal.
A tudat útja, a lelki tudatlanságtól a tökéletességig, sok újjászületésen keresztül történik, gyakran nagyon fájdalmas és nehéz lehet, hiszen a reinkarnáció folyamata magában foglalja az új életben eltöltött mulasztások helyreállításának szükségességét, és minden korábbi cselekvésünk, gondolatunk és szavaink következményeivel végül szembe kell néznünk. Míg az emberek nem ismerik spirituális nagyságukat, úgy vélik, hogy az élet tisztességtelen és értéktelen, de ahogyan a halál és az újjászületés számos ciklusán keresztül fejlődik, az összes sötétség, felelősséghárítás, lassan eltávolodik és helyébe lép a tudatosság. Az életünkért vállalt felelősség és ezzel együtt a tudatos teremtés. Ahol belátom, megértem, hogy az életemért én vagyok felelős és bármennyire is nem tetszik, a jelen helyzetet valamikor, valahogyan én keltettem életre. Innentől kezdve, sokkal tudatosabban, felelősségteljesebben választom meg a szándékaimat, a gondolataimat és sokkal tisztább energia hatja át a cselekedeteimet is. Ez a folyamat az önismeret, az az önismeret, ahol már úgy tapasztalom saját magamat, hogy nem azonosulok vele, csak szembe nézek önmagammal, különösen a tudat alatt cipelt, hátráltató önkorlátozásaimmal, hiedelmeimmel, félelmeimmel. A rálátásommal szabadítom fel magamat az illúzióim láncai alól.
Az a pillanat, amikor egy lény, eléri a Nirvana-t, azt jelképezi, hogy a lótuszvirág végül gyönyörűen virágzik a piszkos víz felett, mivel a víz számos különböző hitrendszerben képviseli az anyagi világot, vagy a fizikai birodalmat, illetve az érzelmeinket. A virágzás itt, az érzelmeink egészséges uralását és megélését is jelenti.
Buddhát azért is ábrázolják úgy, hogy lótuszvirágon ül. Jelképezve azt a mestert, aki felülkerekedik az anyagi világban tapasztalt fájdalmakon és megvilágosodott, mint a lótuszvirág, amely a piszkos és sáros vízben nő, de sikerül felülmúlnia a vizet és tökéletes virágot teremtsen rajta. Ugyanezen okból sok hindu istennel ábrázolják a Lótuszvirág ültést vagy állást.
A lótuszvirág szimbolikája
A lótuszvirág másik jellemzője, hogy ugyanakkor hullajtja a magjait, mint amikor virágzik. A Mahayana utat követő buddhisták, valamint a hinduk, hasonlót láttak a lótusz és az avatár feladata között - a lény, aki a tökéletesség elérése után, elhatározza, hogy visszatér az újjászületési ciklusokhoz (Samsara), hogy segítsen a többi a embernek a megvilágosodásban, ahelyett, hogy összefonódna a Nirvana fényével.
Tehát egy avatárnak köszönhetően több ember juthat el a tökéletességhez. Az ókori buddhista szövegekben azt mondják, hogy minden alkalommal, amikor egy ember eléri a tökéletességet, de visszatér, hogy segítse azokat, akik elmaradtak, azok a legnagyobb alázattal, hittel, elkötelezte ígéretét a „nagy tervhez”. A Buddhizmus szerint, az ilyen emberek Buddha avatárok.
Az ezerszirmú lótuszvirág és a hetedik csakra
A lótuszvirág a tudat ébredését szimbolizálja, éppen ezért, szoros összefüggésben van a hetedik csakránkkal, mivel a hetedik csakra az „isteni énünk” tudatosságunk helye és belépő kapuja. Amikor a hetedik csakra felébred, a tiszta tudat, a béke és az öröm állapota elérésre kerül, mivel a Sahasrára azt mondják, hogy összekapcsolódik a többi csakrával, amelyek az Istennel való egyesülést segítik. A kundalini energia is átmegy a hét csakrán keresztül, hogy elérje a Sahasrara-t. A tudatosság egyesül az egységgel. Ezért a hetedik csakrát lótuszvirágként ábrázolják, ezer színes szirmokkal.
Egyiptomiak és a lótuszvirág
Az egyiptomiak a lótuszvirágot is használják a reinkarnáció folyamatának szimbolizálásához, mivel a lótuszvirág mindenütt jelen van az egyiptomi mitológiában, ugyanabban a kontextusban, ahogyan a hindu mitológiában is megjelenik. Mindkét kultúrában a legendák azt mondják, hogy az élet, vízből, egy mély végtelen óceánból és egy hatalmas lótuszvirágból származik.
A lótuszvirág éjszaka becsukja szírmait és a vízbe merül, majd hajnalban felkel és újra kinyílik, akárcsak a nap. Ez az oka annak, hogy a lótuszvirág kapcsolódik a Napistenhez, Atomhoz. Számos különböző vallásban a Nap, a tudat útját jelenti a reinkarnáció útján, ahogy a felemelkedik, ragyog, a sötétbe nyúlik vissza, de másnap reggel felkel. A naphoz hasonlóan, egyesek úgy vélik, hogy az emberek megszületnek, elvégzik feladataikat, meghalnak, és végül ismét újjászületnek.
A reinkarnációban hívők úgy vélik, hogy a lótuszvirághoz hasonlóan, minden ember tökéletes, és a tökéletesség modellje minden egyes lényen belül ott van és várja a lehetőséget, hogy feljusson, kivirágozzon, amikor eléri a tökéletesség tudatának állapotát.
Minden vallás ugyanazt a valóságot jelenti és azok, akik megértik a szimbólumok filozófiáját, közös üzenetet fognak találni a különböző nevek és mítoszok mögött. Ez a szimbolikus nyelv igazi szépsége.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Kommentek