Amiért szeretünk vezetni - MX-5 RF G184 Takumi

Talán sokakban merült fel már a kérdés, nem csak bennem, hogy vajon mi az, amiért szeretünk vezetni. Lehet kliséket mondani, hogy a haladás miatt, hogy leküzdhetünk általa távolságokat, elérhetünk sosem látott úticélokat. Ez mind-mind igaz, de maga a vezetés ennél sokkal többet jelent.

El tudom képzelni, hogy pár generáció múlva ezt a kérdést nem is fogja érteni az akkori olvasó. Amilyen natúr, semleges és persze tökéletes érzést hoznak az egyre digitalizálódó autók, amilyen mértékben kisegítenek minket a vezetéstámogató rendszerek, előbb-vagy utóbb maga a vezetés tényleg csak arról fog szólni, hogy biztonsággal, gyorsan, kedvező költségek mellett eljussunk A pontból B pontba. Hála Istennek és a Mazdának, vannak még olyan járművek, amelyek visszahozzák számunkra azt a régen elfelejtett valódi érzést, hogy „vezetési élmény”.

Az MX-5 nem úgy adja nekünk ezt az érzést, hogy tökéletes, minden szempontból makulátlan. Vannak hibái, például, hogy roppant picike, nincsen csomagtere, hogy a két olyan szempontot emeljem ki, amit első pillantásra észre lehet venni. Mégis olyan magával ragadó dolog a volánja mögé ülni, hogy kevés más autóban kapjuk meg ugyanezt.

184 lóerő, fantasztikus hang, közvetlen, direkt kormányzás egy kifejezetten jó futóművel. Most hirtelen első három-négy tulajdonságként ezt emelném ki, de mindegyik gondolat, fogalom mögött ennél sokkalta több van.

A Mazda MX-5, az amerikai piacon Miata néven fut, 1990-ben jelent meg. 2014 óta a negyedik generációnál tartunk (2018-ban ráncfelvarráson esett át) és kimondhatjuk, hogy kategóriájának legnépszerűbb autója. A kétüléses roadster sikere töretlen, hiszen mindent megkapunk tőle, amit egy ilyen autótól elvárhatunk.

A tesztelt modellben egy 2 literes 184 lóerős erőforrás működik, amely mindenféle túlzás nélkül mondható, hogy tökéletesen, fantasztikusan viszi az autót. Zajos? Igen, zajos. De ettől is csak fokozódik az élmény. A 6 sebességes manuális váltó precízen, jó elosztásban viszi át a teljesítményt az útra, amelynek a végeredménye az, hogy nem akarunk kiszállni a kocsiból. A lényeg, mintha motoroznánk, hogy hirtelen nem az úti cél, hanem az út lesz a fontos. Vágyni fogunk rá, hogy ez az út soha ne érjen véget. Mivel élmény autóról beszélünk, szerintem a fogyasztás kevésbé fontos adat, de egyébként ez is nagyon jó a kis roadsterben. A teszt időszaka alatt 7,1 literes fogyasztást mértünk vegyes használat mellett.

Ahogy említettem a kormányzás és a futómű a tökéletes felé hajlik. A hátsókerék meghajtású autó tényleg kitol minket a világból. Az érzést pedig fokozza, hogy az üléspozíció rendkívül közel van a hátsó tengelyhez. Jó roadsterhez híven a motorház, illetve az első tengely komolyan előrenyúlik az utastérhez képest. A kormányszög pedig olyan széles, hogy a jobbra vagy balra kitekert végállapotban simán látjuk a teljes gumi futófelületét. Ez pedig azt eredményezi, hogy bitang kis szögben fordul meg a Mazda. A gyorsulásra, a nyomatékra pedig kellőképpen jó jelzés, hogy kettes vagy hármas fokozatban is meg-megugrik a kerék, finom, nem bántó módon adva tudtunkra, hogy a kipörgés gátlónak bizony dolgoznia kellett.

Csomagtartó, hát az végül is van. Más tárolórekesz pedig alig-alig. A két első ülés között, a könyöklő mögött találunk még egy kis rekeszt, ahová a papírjaink, esetleg egy fél literes víz elfér. A tesztautóba kaptunk két kivehető pohártartót ugyan, de azt nem tudtam használni, mert akkor nem fért el a könyököm. De nem is lényeges, hogy több hely legyen. Ha a csomagtartót tekintjük bőröndnek, és plusz szatyorral, kofferrel nem foglaljuk el a helyet, akkor a 127 liter elég arra, hogy pár napra akár bele tudjunk pakolni. Nem éreztem hiányát, hogy nagyobbnak kellene lennie.

A Takumi, azaz a keménytetős változatot teszteltük, amelynek különlegessége, hogy kemény tetejét összehajtva képes azt elektromosan a csomagtérbe helyezni pár másodperc alatt. Fantasztikus, tökéletes, gyönyörű. Nem jutnak dicsérő szavakon kívül mások az eszembe. Imádni lehet minden percét a vele töltött időnek.

Sok autót vezetünk, számos szempontot mérlegelni lehet egy-egy teszt során. A Mazda MX-5 előnye leginkább az, hogy imádnivaló vezetni. Lefagyott számtalanszor az Apple CarPlay, a kihangosítója kritikán aluli, a menürendszer lassú és kicsit körülményes, de ezek olyan elenyésző apróságok, amelyek semmit, de semmit nem vesznek el abból, hogy az autó elképesztően cool.