Bárcsak a mi autónk lenne! - Suzuki Swift Sport

Nem csak nevében sportos a Suzuki Swift sport

GPA-380. Ez volt a régi Swiftünk rendszáma. A magyar családok nagy részéhez hasonlóan a mi családunk történetéből sem maradt ki a suzukis korszak. Használtan vettük ugyan, de szinte semmiben sem különbözött egy új darabtól. Ez az állítás pedig nagyjából akkor is igaznak bizonyult, mikor mi is tovább adtuk az autót. Strapabíró és megbízható gépjármű volt, most is rengeteg fut belőle az utakon. De ennél több nem igazán jut róla eszembe. Maximum még a színe, de azt inkább meg sem említem.

Ha most egy Swift Sporttal járhatnék, valószínűleg a fent leírtaknál sokkal többet tudnék mesélni róla akár nyugdíjas koromban is. Ezzel ugyanis lehet Autózni, nagybetűvel, ahogy az ember azt elképzeli. Nincs benne sport mód gomb (bár első beülésnél a klíma "mode" feliratát azért csak megnyomkodta az ember, hátha valami igazán hasznos is történik), de nem is kell bele. Pont annyira sportos, amennyi elvárható tőle és a hangját leszámítva minden területen elégedett lehet vele a tulajdonosa, ahogy én is az voltam pár nap használat után.

Ha azt mondjuk sportkocsi, valószínűleg nem sok embernek ugrik be erről a kifejezésről a Swift. Pedig talán az egyik legelérhetőbb és élhetőbb modell a piacon. Közúti használatra (sajnos versenypályás tapasztalatra nem tudtam szert tenni vele) szerintem ennél szinte nem is kell több. Ha azt mondom 130 lóerő, talán akad aki megkérdőjelezi "sport" mivoltát, de nem elhanyagolható az autó súlya, ami nincs egy tonna sem, és ott van a 230Nm nyomatékot biztosító turbómotor is! Nem hiszem, hogy ennél több kell ahhoz, hogy élmény legyen az autózás.

Kényelmes, jó oldaltartású kagyló ülések, vagány piros szín a műszerfalon és környezetében és igazán jól használható csillogó, rozsdamentes acél pedálok sugallják a sportos érzetet. A hatsebességes kézi váltó pontos és kényelmes használatot biztosít. A nyomatéknak és turbónak hála szinte mindegy melyik fokozatban használjuk, gázadásra mindig érezhetően húzni kezd, mindig akad benne némi tartalék, mely "odalépés" esetén garantáltan mosolyt csal használója arcára.

Ízlés kérdése kinek - mennyire jön be kívülről, nekem határozottan elnyerte a tetszésemet. Bárhol parkoltam vele, mindig szívesen fordultam vissza és vetettem még pár pillantást akár a hátsó dupla kipufogóra, vagy oldalról a 17 colos vékony küllős, polírozott könnyűfém keréktárcsákra, amik meglehetősen sokat dobnak az autó kinézetén. Jól mutatnak rajta a karbon-hatású díszelemek is, összességében jó érzéssel tölti az embert, ha végignéz a Swiften. Ha már a kinézetnél járunk, a hátsó ajtókilincs elhelyezését nem igazán tudtam megszokni, de hosszabb használat esetén biztosan erre is jobban ráállna az ember keze.

Az egyetlen igazán hiányosság amire számítottam volna, az a hangja. Hiába a két kipufogóvég, ami meg kell hagyni kegyetlenül menőn mutat, hangban alulmarad a Swift sport verziója. Nyílván nem vártam tőle egy Focus-féle hangorkánt, de némi hangzavart azért csak csaphatna maga körül, ha már sport verzióról beszélünk.

A futóműve elég kemény, nem hiszem, hogy a tervezőmérnökök a magyar utakra álmodták meg, de könnyen hozzászokik az ember. Nem rejt meglepetéseket, átmegy mindenen.
A fogyasztása nálam nagyjából az S-Cross All-grip fogyasztásához hasonló értékeket mutatott, de fiatal férfiként inkább ebbe locsolnám a benzint :)

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!