Ha az út a versenypálya - Renault Megane R.S. Trophy
Az hiszem a legtalálóbb szó, hogy beteg. Jó értelemben véve nagyon beteg. Más volt, ahogy megkaptam az autót. Volt egy olyan érzés bennem, hogy olyan élmény következik, amelyet ritkán tapasztaltam eddig életemben. Vigyázz a gumikra, ameddig be nem melegszenek! Vigyázz a fékekre, mert hidegen nem fognak! Mi ez, felkészítés egy rally versenyre? Hát pontosan az!
Van természetesen pár versenytárs aki hasonló, utcára is, de főleg pályára alkalmas autókat tart az árlistán. Van amelyik lóerőben le is hagyja a Renault-t. De van egy pont, ahol nem csak egy számadat határozza meg, hogy mit lehet kihozni az autóból. A futómű, a váltó, a felfüggesztés és nem utolsó sorban a súlyarány. Hát a Renault R. S. Trophy ez utóbbiakban jó. Méghozzá nagyon.
Nem is tudom, hogy hol érdemes kezdeni, mert annyira elragadó az egész kocsi, hogy gyermeki szenvedéllyel rohangáltam 10 percig körbe-körbe, megcsodálva minden egyes pontját. A kollégám fotózza a tesztautókat, ő az, aki jobban ért ehhez, de pár pillanat után már a kezemben volt a telefon és próbáltam mindenféle szögből megörökíteni, elküldeni ismerősöknek, hogy milyen fenevad került hozzám. A visszaérkező kérdések egy része a teljesítményről szólt. Igen, 300 lóerő és 400 Nm a nyomaték. 5,7 másodperc alatt van 100-on, de meggyőződésem, hogy 60-ról 160-ra is ugyanezt az időeredményt hozza. Egyszerűen nem tapasztaltam még sok hasonlót. A Renault hihetetlen erősre és sportosra hangolt félprofi erőműve gyakorlatilag minden sebességtartományban ugyanazt a gyorsulást hozza. De nagyon előre rohantam. Kezdjük pár szóban a külsővel.
Tehát ez nem egy „egyszerű” menő, sok lóerővel telepakolt sportos autó. Ez egy sportautó! És mint ilyen, a kialakítása, a felhasznált anyagok és mérnöki megoldások egy másik ligából származnak. Nem arról van szó, hogy veszünk egy sokszáz lóerős utcai autót és hajrá, nyomjuk a gázt szarásig. A Megane R.S. egy sportkocsi és úgy is kell vezetni, úgy is néz ki, mint egy sportkocsi. Kiszélesített, ultra menő sárvédők, Akrapovics kipufogó hátul középen, légbeömlő az első sárvédőn és olyan brutális semi-slickhez közelítő gumik, hogy én a mai napig nem értem, hogy legálisan hogyan lehet ezzel utcán közlekedni. Nyilván lehet, hiszen van forgalmija és az importőr nem fog meghekkelt autót adni. Szóval nyugodt lehetek! És akkor itt vannak a hűtött kerámia féktárcsák elől, amelyek szintén inkább egy versenypályás közlekedésre lettek megalkotva, mintsem a Nagykörúti araszolásra, de végül is mindegy. A Nagykörúton úgy is mindegy mivel megyünk, illetve mivel állunk a dugóban.
Manapság ott csak a kétkerekűeké a világ, de ez egy másik történet. Az üzenet csak annyi, hogy a belvárosba egyetlen dolog miatt érdemes bemenni ezzel a kocsival. Hogy megbámulják, hogy irigykedjenek ránk. Hogy csurgassák a nyálukat a pezsgő narancs fényezésben pompázó négykerekű csodára. Hogy azt hallják, amit alig néhány autó tud ilyen csodásan. Fegyverropogást szimulálni! Persze a belvárosban nehéz lesz 3000 fölé vinni a fordulatot, de ha sikerül és elvesszük a gázról a lábunkat, olyan ratatata jön elő az autóból, hogy eláll a szívverése bárkinek. Szóval tessék irigykedni. Versenyzők lettünk, versenyigazolvány nélkül. És ehhez nem is kell olyan rettenetesen sok pénz. A Trophy szerintem elérhető árban van, úgy 13 milliót kell érte felszereltségtől függően kicsengetni. Ami higgye el mindenki, hihetetlenül kevés ezért a technikáért. Természetesen van még egy jó pár egyedi kiegészítő és megkülönböztető jel, RS felirat, diffúzor és teljesen egyedi, különleges ködfényszóró.
A külső vizuális elemeken túl, a lemezek alatt olyan futóművet kapunk, amely valahol a csoda és a valóság határa között mozog. Hihetetlen volt számomra ugyanis, hogy egy ilyen kiélezett versenygép egész használható módon viseli a hazai utak egyáltalán nem tükörsima felületét. Kemény a futómű, de nem üti szét a derekunkat normál használat mellett.
Van itt ezenkívül egy kiváló, óriási biztonság és stabilitás érzetet nyújtó 4Controll rendszer, amely nem ebben az autóban van egyedül, hiszen évek óta teszi bele a Renault a csúcs modellekbe. De itt aztán különösen jó szolgálatot teljesít a négykerék kormányzás. Finoman, észrevétlenül mozgatja a hátsó kerekeit is a jármű a kanyar ívében, hogy ezzel növelje a stabilitást és egyben csökkentse a fordulókör sugarát. Természetesen az egész alváz át lett dolgozva és versenyautóknak járó kialakítást, minőséget kapott a Trophy.
Az utastérben Recaro üléseket, egyedi, kitűnő fogású bőr-velúr kormányt kapunk. Az extralistában pedig az összes olyan kiegészítőt elénk teszik, ami egy „hagyományos”, modern közúti autóban is megtalálható. Nagy, színes kijelzőt, a Renault-k esetében megszokott formavilággal. Jól átlátható és könnyen kezelhető. A gombok a helyükön, szinte megszokást sem igényel a használatuk, annyira logikusan lettek elhelyezve. A plusz gombocska, ami ebben az autóban egyedi, az állított színes központi kijelző alatt, RS felirattal van jelölve. A fenevad életre keltése ugyanis ezzel a gombbal történik. Plusz gázfröccs és megváltozó színvilág jelöli, hogy az élmény immáron csak a jobb lábunkon múlik.
Amennyiben ezt kihasználjuk és elkezdjük taposni a pedált garantáltan adrenalin önti el a testünket. Mélyről jövő, erőteljes hang jelzi a felszabaduló energiát. A két kezünk határozottan szerencsés, ha a kormányon nyugszik ilyenkor, mivel tényleg meg kell fogni az első két kerékre szabaduló lovakat. Ahogy említettem, nem az a zseniális, hogy 5,7 alatt van százon az autó, bár ez sem rossz eredmény, hanem az, hogy bármelyik sebességtartományból is akarunk gyorsulni, hasonló tempót és időeredményt kapunk. Döbbenetesen jó!
Tehát mire is való az Megane R.S. Trophy? Hát elsősorban arra, hogy élvezzük. Valószínűleg arra is, hogy begyűjtsünk néhány csekket a rendőrségtől. Hogy a legmenőbbek legyünk a társaságban, és nem utolsó sorban arra, hogy a Renault meg tudja mutatni, hogy ezernyi tapasztalata a versenysportban nem múlt el nyomtalanul. Értenek hozzá és képesek közútra lefordítva is olyan gépet alkotni, amely több annál, mint egy sima gépkocsi. Leírhatatlanul több. Szerelmes lettem belé.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Kommentek