Kia Stonic teszt

Nem voltam túlságosan feldobva a hírtől, hogy egy KIA-t kapok tesztre, mégis ez volt az az autó, amivel a legtöbbet mentem a teszt pár napja alatt.

Az már más kérdés, hogy egy szélvédőre verődő kavics képében ennek meg is lett a böjtje, de az élet már csak ilyen, nem lehet az embernek mindig szerencséje.

Ezt az apró szerencsétlenséget leszámítva (mely persze képes napokra lehúzni az ember hangulatát) szinte csak pozitív élményem volt a Stoniccal. Ez főként a fullextrás változatnak és a legerősebb turbós benzines változatnak is köszönhető, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szóval Stonic. Nem egy 2020-as darab, hisz már évek óta forgalomban van, mégis viszonylag keveset látni belőlük az utakon. Két egyformát meg szinte lehetetlen egymás mellett találni még egy nagyobb parkolóban is. Utóbbi a kifejezetten változatos és nagymértékben variálható színeknek köszönhető, mely nem csak fiatalossá, de egészen egyedivé is teheti a kiszemelt modellt. Nekem egy sárga-fekete (nem, nem a dzsungel fenegyereke) verzió jutott, melyhez kifejezetten passzoltak a szürke díszítőelemek (hátsó diffúzor, tetősín stb.)

Az autó a Rio alapjaira épült, de a crossover divat gyermeke. Ránézésre akár azt is hihetnénk átmegy mindenen, de a négykerékhajtás ennél a típusnál nem elérhető, így jobb, ha nem próbálunk terepezni vele. Persze azért én csak bevittem a pipacsmező közepét átszelő földútra, de nem is sokáig maradtam ott egy nyári felhőszakadás kezdetét követően.

Nem egy olcsó darab került a kezeim közé, de az ember nem is szívesen mondana le ezekről az extrákról, melyeket egy ilyen teszt során megtapasztalhat akár egy ilyen „olcsó” autóban is. A hűvös reggeleken még késő tavasszal is jól jöhet a kormányfűtés, a keresztirányú forgalom és a holttérfigyelő rendszereket pedig kötelezővé tenném minden gépjárműben. Ez lehet életkoromból fakad, hogy szeretek kényelmesebb világban élni, de szerintem a balesetmegelőzés szempontjából sem utolsó extrák ezek. A sávtartó asszisztens is megbízhatóan teszi a dolgát, ki is kapcsoltam amint a legendás ralipálya a Zagyvarónát Cereddel összekötő útszakaszra értem.

Apropó ralizás. Kifejezetten élmény a 120 lóerős 1literes turbómotoros Stoniccal közlekedni! Míg a kisebb motorok főként városi használatra vannak kitalálva, ez a kis erőgép maximálisan megállja a helyét a városon kívül vagy akár autóúton is. Az autópálya nyilván nem erőssége, és ez a fogyasztás jelentős emelkedésén is jól látszik, de ez a kategória nem az autópályákra született. Azon kívül egyébként egészen meggyőző számokat produkált a kezeim között, a 6 liter körüli fogyasztás mellett jól haladni is tudtam vele.

A 1.0 T-GDI mellé hétfokozatú duplakuplungos automataváltó járt (ami sajnos azért egy fél millióval megdobja a Stonic árát), mely egészen kényelmessé tette a Kiaval való utakat. A hat és fél millió körüli ár összeségében azért már nem kevés, de a koreai márkát ismerve jó befektetés lehet. A 7 év vagy 150.000 km-es garanciára pedig egy szavunk nem lehet.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!