Nem kell kapkodni – Volkswagen Passat GTE

A ráncfelvarráson átesett Passat járt már nálunk, de azt egy hagyományos, manapság már egyes körökben cikinek számító dízel motor hajtotta. Haladni kell a korral, így alig vártuk, hogy a GTE betűjelzéssel ellátott, konnektoros hybrid változatot is ki tudjuk próbálni.

A VW zászlóshajójának mondható Passat sikere érthető okokból töretlen. Az egyes generációk, ráncfelvarrott változatok között néha alig-alig látható a különbség, de a végeredmény mégis mindig az, hogy az adott időszak divatjának leginkább megfelelő, kifejezetten mutatós és elegáns limuzinok, valamint kombik a Passatok. Formai jegyeire sokkal inkább elmondható, hogy irányítja a szegmens autópiaci trendjeit, mintsem az, hogy követi. A vevőkör egyik fő célcsoportja a közép- és felsővezetők, akik méltán lehetnek elégedettek azzal, ha ezt a modellt dobja nekik a vállalati policy. Természetesen ott vannak még azon családok is, akik a jelenlegi divattal ellentétben nem egy SUV, hanem egy tágas, hosszabb utakra is alkalmas autót szeretnének találni.
A hazánkban a zöld rendszámot is kiérdemlő, középkategóriás plug-in hybrid típusú meghajtással már 2014-ben megismerkedhettünk, tehát nem mondható el, hogy újdonság számba megy ez a fajta erőátvitel a VW háztáján. Ez is bizonyítja előző állításomat, hogy komoly tudással és erőfölénnyel rendelkezik a konszern más gyártókhoz képest, akik csak mostanában dobják piacra ezt a fajta alternatív meghajtást.

A tesztelt GTE modell számos, legfőképpen apró stílusjegyében különbözik csupán a többi Passattól. Kívülről a zöld rendszám, az egyedi felnik és a típusfeliraton túl nem igazán lehet elmondani sok egyéb különbséget, ismertető jelet. Még arra is ügyeltek a fejlesztők, hogy a plug-in meghajtás „bemeneti pontját” jelentő elektromos csatlakozást is ügyesen elrejtsék a tömegek elől. A jellemzően második tanksapka nyílás helyett ugyanis a hűtőrácsba ágyazták a bemeneti nyílást, így szinte tökéletesen rejtve marad. Kifejezetten tetszett ez a fajta megoldás.

Általánosan elmondható bármelyik Volkswagenre, így a Passatra is, hogy hihetetlenül funkcionális. Sokan ezt a fajta megközelítést unalmasnak titulálták, elsősorban az előző generációk esetében. Én unalmasnak semmiképpen nem találom ezeket az autókat. A véleményem, hogy a konszern autógyártása mindig is arról szólt, hogy olyan eszközöket és úgy építenek bele az autókba, hogy a sofőrt a leginkább kiszolgálja. A minőségi szintet határozza meg a márka, melyek közül a VW jelenleg a felső szegmensbe tartozik. A Passat mindennek a gyújtópontja. Ez a modell a legjobb példa arra, hogy mit képvisel ma a Volkswagen.

Az előbb elmondottak alapján nem meglepő, hogy nem sok minden van, amibe a Passat esetében bele lehetne kötni. A GTE-nél egyeltelen pont van, ami meglepő volt számomra és nem tudtam hová tenni, hogy miként fér ez bele a sztenderdekbe. Ez pedig a teljes szoftveres rendszer lassúsága. Itt nem kizárólag arra a tizedmásodpercnyi, de egyébként érzékelhető reakcióidő különbségre gondolok, amikor az egyébként viszonylag bonyolultabb menü rendszerben próbálunk navigálni, hanem az autó indulására is. Ha valaki olyan „hamari” mint én, és 2 másodpercen belül indít, köti be magát és rakja P-ből D-be az automata váltót, bizony ebben az autóban pórul fog járni. Az indulást követően ugyanis ennyi időt kell várni nagyjából, hogy megjelenjen a” Ready” felirat, amely lehetővé teszi a sikeres induláshoz szükséges folyamatokat.

A fenti megszokást igénylő kellemetlenségen kívül a Passat GTE egy csoda, legalábbis a fogyasztási és menetdinamikai képességek szempontjából, habár az összeszerelési minőségről sem tudnék rosszabbat mondani. Az 1,4 TSI motor mellett egy elektromotor kapott helyet a motorháztető alatt. A kettő összteljesítménye 218Le leadását és 400Nm nyomatékot eredményez. Ez így soknak hangzik, és akár sok is lehet, de ne feledkezzünk el róla, hogy a hybrid hajtás inkább szól a környezettudatosságról és a megtakarításról. Ennyi pénzért sokkal több lóerőt lehet vásárolni hagyományos motorból. Az okos, átgondolt közlekedés ugyanis rengeteg megtakarítást tud eredményezni. Tisztán elektromos üzemmódban körülbelül 50 kilométert autózhatunk. Az 1,4 TSI pedig egyébként nem viszi rosszul az autót, de távol van a versenyautó érzéstől. De még a korábban tesztelt 2.0 dízel erejétől is. Viszont túlzás és részrehajlás nélkül állítom, hogy pontosan elég.

A fogyasztást nagyban befolyásolja a hogyan és hol. Meggyőződésem, hogy plug-in hybridet annak kell vásárolnia, aki jellemzően városban használja az autót, kisebb távolságokat megy napi szinten, de szeretné nyitva hagyni a lehetőségét annak, hogy bármikor hosszabb utat is meg tudjon tenni. Fontos infrastrukturális követelmény, hogy rendelkezzen töltési lehetőséggel otthon, vagy a munkahelyén. Ugyanis 50km elektromos meghajtás miatt utcai töltőt keresni, vagy azzal vergődni, napi szinten totálisan felesleges és megterhelő. A töltési idő egyébként 3 óra. Nem kevés, de ha ezt este, vagy munkaidőben tudjuk megtenni, akkor semmiség.

Amennyiben a fenti szempontok teljesülnek, a Passat GTE nem fog 1,5 liternél többet fogyasztani. Így pedig a teljesen el fogjuk a végére felejteni, hogy hol van a benzines tanksapka.
Tisztán benzines hajtással sem fogyaszt az autó többet 6,5-7 liternél. Egyszóval teljesen gazdaságos.

A gazdaságosságot persze meg kell fizetni, megtérülése nem lesz rövid idő. A tesztelt modell listaára kicsivel 18 millió forint fölött volt. Ezt a bődületesen nagy számot árnyalja, hogy kevés extratartozék az, ami kimaradt az autóból. A kiegészítők felsorolása külön cikknyi terjedelem lenne, de ezt megspórolandó „a minden is benne volt” teljesen kifejező. A másik szempont pedig a flottakedvezmények lehetősége. Várhatóan a vevőkör többsége komoly százalékokkal rövidítheti meg az árcédulát.