Azt hiszem senkinek nem kell bemutatni sem a Suzuki márkát, sem annak magyarországi történetét. Szinte a rendszerváltás óta az életünk és közlekedésünk szoros részese minden Suzuki. Kezdetben a Swift modellek készültek Esztergomban, majd egyre több, nagyobb modellek kerültek le a hazai gyártószalagról.

Érdekes téma lehet annak megértése, hogy annak ellenére, hogy köztudottan megbízható, kedvező árú autók készülnek idehaza – melyekkel egyébként a világ bármely zugában „összefuthatunk” – mégis image szempontjából vegyes a megítélés. Természetesen azon sok-sok ember, aki vagy akinek a környezetében használtak Suzukit, ismeri számos előnyét és szereti is ezt a márkát. Azok viszont, akik csak a túl sokáig, lényegében változatlan formában gyártott első szériás Swift-ből, vagy a nemigazán az európai ízlésre készült Wagon R+ -ból indulnak ki, azok számára a Suzuki nem trendi, esetleg ciki.

Azért ezen a ponton muszáj megjegyeznem, hogy a 90-es években, illetve a 2000-es évek elején a Suzuki torony magasan vezette a hazai eladások listáját (és akkoriban a re-export sem torzította ennyire a statisztikát), így annak megítélése, hogy mi a elfogadható a közízlés számára, és mi az ami nem, rendkívül relatív. Mert a számok, ahogy mondani szokás makacs dolgok és nagyon nehéz velük vitatkozni. Másfelöl viszont az is tény, hogy az olcsó kategória minősége akkoriban nagyon élesen eltért a drágább autókhoz képest.

Ennek a jelentős különbségnek és azoknak az éveknek viszont már régen vége van!

Elfogadom azt, hogy könnyebb BMW-vel vagy bármilyen presztízs autóval csajozni, menőbb megjelenni velük a „clubban”, mert megítélés szempontjából továbbra sem a legelőkelőbb helyen áll a Suzuki. De abban is biztos vagyok, hogy a fejlődés ebben az irányban nagyon jó úton jár a márka részéről. Az új modellek minősége távolról sem hasonlítható össze a közel 15 éven keresztül gyártott első szériás Swiftével. Ahol az elmulasztott vagy kihagyott modellváltásnak az ára az image csökkenése lett.
Viszont ez most már a múlt, mert a SX4 S-Cross, Vitara és a többi modell kifejezetten modern, jól felszerelt, technikai szempontból előre mutató.

A fenti hosszabb gondolatsorra azért volt szükség, mert az S-Cross -szal az ég világon semmi, de semmi baj nincsen. Sőt, egy határozottan jó, funkcionális, kellemes vezetési élménnyel rendelkező autó, amelynek az ára, ha összehasonlítom bármely versenytárséval, akkor verhetetlen. Ha akarnék sem tudnék belekötni lényegében semmibe. Balgaság lenne a részemről, ha 10-20 milliós árkategóriában mozgó autók belső anyaghasználatával hasonlítanám össze, de ha ezt is tenném, akkor sem maradna az S-Cross szégyenben.
Az előző tények ellenére, a környezetem egyes tagjaitól mégis azt kaptam, amikor örömmel újságoltam, hogy egy S-Cross van nálam, hogy ez „csak egy Suzuki”, ne legyek ezzel olyan boldog. És azt is éreztem az utakon közlekedve, hogy mintha a többi autós is kicsit másképpen viselkedne velem, mint amikor más típusú autót vezetek. Lehet, hogy belemagyarázom, de kevésbé engedtek be sávváltáskor és gyakran villogtak rám az autópályán is, miközben a forgalommal megegyező, jó tempóban közlekedtem. Ez a kocsinak szólt, vagy pedig a Suzuki sofőrökről kialakult általános prekoncepció eredménye? Azt ugyan nem tudom, de senkitől sem kaptam a teszt ideje során elismerő pillantást.

Bárhogy is van, én már tudom, amit az a sok csökkenet képességű nem, hogy a Suzuki S-Cross egy kitűnő autó. Oldalról, hátulról kifejezetten jó formájú, kellemes megjelenésű, teljesen hozza a mai divatos SUV formát. Emelt hasmagassága kifejezetten jó belátást enged a forgalomra. Az All Grip négykerék meghajtásnak köszönhetően pedig minden útviszonyban megfelelően teljesít. Az első hűtőrács erőteljes krómozása nem az én ízlésvilágom, de pár nap elteltével ezt is teljesen megszoktam.
Az igazi értékei az S-Crossnak viszont belül, az utastérben, csomagtérben és a „motorháztető alatt” találhatóak…

Méretét tekintve az alsó középkategóriába sorolható, de az utastérben ülve, túlzások nélkül állítom, hogy legalább egy osztállyal nagyobb kocsiban érezhetjük magunkat. Nem csak a térérzet nagy, hanem a valós tér is. Ez ott mutatkozik meg a legjobban, hogy a 180cm magasságra állított vezetőülés mögött óriási lábtér marad a hátul ülő számára is. Ebben a kategóriában ugyanis az szokott a legjellemzőbb megoldás lenni a gyártók részéről, hogy az elöl ülők kényelmét a hátsók terhére növelik. Ha pedig a tervezők itt sem akarnak jelentős kompromisszumot, akkor a csomagtartó lesz használhatatlanul pici. Ilyenkor persze azt mondjuk, hogy egy bevásárlásra elegendő helykínálat maradt a csomagtérben, de ez a kifejezés azt jelenti, hogy ne utazz a kocsival messzire, mert a csomagjaid úgy sem férnek el.
A S-Cross esetében viszont fogalmam sincsen, hogy miként csinálták a tervezők, de tetemes hely marad a csomagtartóban is. Ráadásul két szintesre van kialakítva, így a kisebb holmik lötyögés nélkül utazhatnak velünk a lenti kis tárolóban. Ez számokban kifejezve 440 literes csomagteret jelent, ami határozottan nagynak mondható ebben a méretosztályban. Nem beszélve arról, hogy a plusz alsó rekeszen kívül egyéb praktikus kiegészítések is találhatóak hátul, mint a 12V-os csatlakozó, kikapcsolható világítás illetve a csomagtér két szélén 2 apróbb rekesz palackok, vagy egyéb tárgyak tárolására.

A belső tér hangulatát a fekete szín dominálja, melyet a középkonzolon elhelyezett érintőképernyős kijelző (divatos nevén infotainement rendszer) és az alatta található váltó és klíma vezérlés körül kialakított ezüst színű keret dobja fel, továbbá ilyen díszítést kaptak az oldalsó légbeömlők is.
Az anyagminőség határozottan jó. Kellemes fogású műanyag és gumi felületek vannak mindenhol, melyek összeillesztési minősége hibátlan.
Felszereltség szempontjából lenyűgöző az autó által nyújtott komfort. Itt nem csak arra gondolok, hogy határozottan nagy és kényelmes ülések vannak az S-Crossban, hanem arra, hogy rengeteg kényelmi extrával volt kiegészítve a tesztautónk. Ezek közül mindenképpen ki kell emelni az imént említett infotainement rendszert, melyre USB kábelen keresztül ki tudjuk tükrözni a mobiltelefonunkat is. A menü kezelése rendkívül egyszerű, szerintem semmi bonyolult nincsen benne. Viszont amit hiányoltam róla, az a fizikális tekerő/hangerőszabályzó gomb. Az S-Crossban ugyanis hangerőt az eszközön a kormányon lévő gombon kívül, kizárólag érintőképernyő segítségével állíthatunk. Található még az utastérben a teljesség igénye nélkül: ülésfűtés, adaptív tempomat és még holttérfigyelő rendszer is.

A Suzuki S-Cross ebben a formájában nem számít már új modellnek. 3 éve annak, hogy az utakon ezzel a változattal találkozhatunk. Aktualitása viszont van a tesztelt autónak, ugyanis új motor, egy mild-hibrid technológiával ellátott változat került nemrégiben piacra.

Ha valaki megszokta, hogy ha hibrid, akkor full-hibrid, vagy plug-in hibrig meghajtás lehetséges, akkor annak új fogalmat kell rögzítenie a szótárban. Ebben az esetben ugyanis a megszokott két technológiákhoz képest egy egyszerűbb, vagy mondhatjuk azt is, hogy más felfogású hibridrendszert használ a Suzuki. A hibrid ugyanis azt jelenti, hogy valamilyen módon a benzin és a villanymotor együttműködik a hajtás érdekében. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy önállóan kell, hogy működjön bármikor a villanymotor. A mild-hibrid esetében a villanymotor rásegít a benzinmotor gyorsítása során, melyet abból a tárolt energiából képes felhasználni, melyet a lassítások során gyűjt össze. Ugyanez az energia segít a start/stop rendszernek is a gyorsabb és zökkenőmentes indulásához.  A rendszer nagyban segíti a károsanyag kibocsájtás csökkentését és elméletileg alacsonyabb fogyasztást is eredményez.
Az mindenesetre biztos, hogy az 1.4-es 130Le-s turbómotor nagyon kellemesen gyorsítja az autót. A váltó pedig rendkívül precíz, kényelmesen és könnyen válthatóak a sebességek. Mindezek mellett pedig elképesztően csendesen jár. Alapjáraton olyan mértékben alacsony a rezonancia és a motor hangja, hogy észre sem lehet venni, hogy egyáltalán be van kapcsolva.

A fogyasztás bizonyára erősen függ a vezetési technikánktól. Nekem magasabb átlagot sikerült csak kihozni, mint a gyári adatok, ugyanis vegyes használat mellett 7,4l-t fogyasztott nálam az S-Cross, ami nagyjából 1,5l-el magasabb, mint a papíron elérhető. Nem tartom kizártnak egyébként, hogy jelentősen lehet ezt javítani, hiszen a teszt során nem feltétlenül arra figyeltem, hogy a leggazdaságosabban vezessek.
Inkább teszteltem az All-grip rendszert, melynek üzemmódjai (Auto, Sport, Snow és Lock) a vezetési körülményeknek megfelelően kapcsolhatóak. Az Auto mód alkalmas a gazdaságos üzemeltetésre, de a Sport módban lehet a leginkább kihasználni az autóban rejlő teljesítményt. A Snow üzemmódot kell választani havas, poros, lefagyott utak esetében, míg a Lock üzemmód segítségével, mely csak 20km/h sebességig működik, tudjuk kiszabadítani az autót, ha esetleg négy kerékkel beragad valahová.

Összességében a Suzuki S-Cross egy valóban remek, jól vezethető autó. Ha pedig olyan járművet keresünk, amely biztonsággal visz el bennünket a célunkig, úgy, hogy közben kényelmes, komfortos és a környezetünket is kevésbé károsítja és még az árai is remek, akkor ebben megtaláltuk.

• suzuki sx4

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!