Szerepek – Suzuki Ignis 1,2 Hybrid GLX

Lenyom, leszorít, bemutat. Letol, lesajnál, semmibe vesz. Miért kapom mindezt, hiszen ugyanaz vagyok, aki tegnap még a Maseratival ment a belső sávban 140-nel. Most is ezzel a tempóval haladok és ugyanúgy előzöm a lassabbat, aki 100-zal vánszorog az M7 bevezető szakaszán. De miért?

Igen, az autó szerepeket tesz ránk. Amit választunk, azzá leszünk. Mint ahogyan a kutya is hasonlít a gazdájára. Az Ignisestől ezt várják, lassan fog menni, szuttyog előttünk a belső sávban és ha férfi, akkor még a kalapját sem veszi le, ha beül a kocsiba. Sajnálatos sztereotípia, nehéz belőle kitörni. Márkára, típusra szól a megbélyegzés. Lehet rajta változtatni, hiszen, ha a mai nap meglátunk egy új Swiftet, akkor már nincsen ilyesfajta gondolatunk. És tudom, hogy a 90-es években bizony volt. Pedig akkor sem volt rossz autó az 1000-es Swift, mint ahogy az 1,2 Hybrid Ignis (háta mögött csak Ignác) szintén nem rossz kis kocsi.

Formavilágát nehéz megszokni, lehet én nem is fogom soha. Amikor pár héttel ezelőtt az importőrnél jelezték, hogy várjak pár hetet, ameddig meglesz a ráncfelvarrott változat, kicsit izgulni kezdtem. Hátha eltűnik az a borzalmas C oszlop…de az nem tűnt el. Minden más számomra rendben van, de az a pont szerintem nincsen eltalálva. Persze, mondhatjuk, hogy ez kizárólag az én hervatag ízlésem és mindenki más odavan érte, amit annyiban tudok cáfolni, hogy a design kialakításánál a Suzuki mérnökei is érezték, hogy oda kell valamit tenni, azzal a ponttal kell valamit csinálni.
Sok embert láttam már, aki valamelyik cég, márka logóját tetováltatja magára, de a Suzuki az első autógyár, aki egy fordított Adidas logót tett a C oszlopra. Elfért volna ott egy Suzuki embléma is, bármiféle megoldással, láthatunk ilyet sok márka esetében. Például a bevezetőben szereplő Maserati vagy a BMW X2 is erre használja az ott kínált helyet, de a Suzuki nem volt elég bátor.

A ráncfelvarrás nem érintette a C oszlopot, viszont kapott az autó egy rendkívül mutatós orr-részt. Találunk itt egy szépre szabott új hűtőrácsot, krómozott nyílásokkal, illetve ebbe a részbe lett integrálva a LED-es fényszóró, amely együttes rendkívül mutatóssá teszi a mindössze 3,7m hosszú autót. Megváltozott a hátsó lökhárító is, ahol szintén új formájú lett a lámpa, illetve az alsó részre ezüst színű diffúzor imitáció került, amely a sportos hatást hivatott szolgálni.

A Ignis egyértelműen városi használatra készült. Persze semmi nem gátolja meg, hogy hosszabb utakat is megtegyünk az 1,2 literes 82 lóerős hybrid motorral. Méretei, belső terének variálhatósága mindenesetre a városi közlekedésre predesztinálják. A mild-hybrid rendszer, ahogy korábban már írtam róla nem hoz sokat az átlagfogyasztáson – maximum 1-2 decilitert száz kilométereként, viszont mérsékli a gépkocsi károsanyag kibocsájtását és ami talán a legjobb, észrevétlenné teszi a start/stop rendszer működését. Tesztünk alatt 5,2 literes átlaggal jártunk az Ignis-szel, vegyes használat mellett. A csomagtér alaphelyzetben nem túlságosan nagy, 260 liter, viszont az ülések lehajtásával és a csúsztatható hátsó ülések segítségével 514 literre bővíthető. És valljuk meg, egy ilyen típusú autóval nagyon-nagyon ritka, hogy 2 főnél több közlekedik.

Isten tudja miért, de az utastér annak ellenére, hogy csupa kemény műanyag burkolja, nekem kifejezetten tetszett. A gyöngyházfehér külső fényezéshez remekül passzolnak a metálkék és fehér belső kiegészítők, amelyek vidámmá és fiatalossá teszik a kis városi cirkáló belső terét. Az ülések talán túlságosan puhák, így úgy vélem, hogy hosszú utazás során már kényelmetlenek lehetnek, de rövidtávon csak a puha fotel érzést tudom kiemelni.
A térérzet egy kategóriával nagyobb, amely a jó kialakításnak és a méretéhez képest hosszú tengelytávnak köszönhető. Ez utóbbi abban is segít, hogy az út egyenetlenségeit meglepően jól veszi fel az autó.

A műszerfal egyszerű, funkcionális. Mindazonáltal az összes fontos információ könnyedén leolvasható róla.
A középkonzol különösebb érdekességet a Suzukikban található színes érintő kijelzőn kívül nem tartogat. Ez utóbbi viszont ebben a méretkategóriában szokatlanul nagy, funkcionalitása pedig kiemeli az Ignist a versenytásaktól. A mobiltelefonunk USB-n keresztül kitükrözhető, a kijelző kezelése pedig pofonegyszerű.

Az Ignis határozottan jó vezetési élményt ad és elképesztő mennyiségű vezetést támogató kiegészítővel van ellátva. Kiváló vele a városi közlekedés. Mindenhová elfér, könnyű vele a parkolás. A megosztó külső jegyeken kívül nem tudok róla igazán rosszat mondani. Egyedül az ára, ami kérdőjeleket támaszt bennem a sikerével kapcsolatban, ugyanis 1-200 ezer forint többletért már Swiftet kapunk.