Van remény – Jaguar I-Pace
Összesen 62 különböző nemzetközi díjat nyert el a 2018-ban bemutatott elektromos Jaguar. Talán a 3 legfontosabb közöttük a 2019 Év autója, 2019 Legzöldebb autója és 2019 Legjobb dizájnnal rendelkező autója. Ennyi díj után komoly elvárásaink lesznek. Vajon képes mindennek megfelelni a prémium kategóriás villanyautó?
Első látásra szerelem. Lehetett volna ez is a cikk címe, hiszen önmagában a forma magával ragadó és akkor még be sem ültünk, nem éreztük és nem tapasztaltuk meg, amire ez az autó képes.
SUV kategóriában indul az I-Pace, de a magassága, alakja, egyáltalán nem hasonlít egy emelt magasságú crossoveréhez. Inkább egy egyedi, hatalmas csapott hátú autó jut róla az eszünkbe, amely egy dizájn asztalról, ahol koncepció autókat rajzolnak, került a gyártósorra mindenféle átalakítás nélkül. De nem véletlen a kategória, ha szükséges, akár 9cm-t is képes emelni a hasmagasságon a hidraulika segítségével. Így már van értelme az SUV-nak. Állandóan értelmetlenül nagy levegőfalat tolni magunk előtt még egy benzines esetében is pocsékolás, de egy elektromos autó esetében a légellenállási alaktényezőt csak a divat miatt rombolni, főben járó bűn.
Azért imádtam a Jaguar I-Pace-t, mert azon kívül, hogy egy álomautó formáját és teljesítményét tekintve roppant módon átgondolt, a légellenállása (Cw érték=0,29) sportautós kategória és csupán néhány kategóriatárs tud hasonlót.
Robosztus, vaskos formák, gyönyörű ívek jellemzik az I-Pace-t. Ha nem tudnám róla, hogy elektromos autó, egészen biztosan nem ez jutna róla az eszembe. Megszokhattuk, hogy az elektromos járművek rendszerint furák, elrugaszkodott jövőautó alakot kapnak és mindeközben vékonyka minden alkatrészük. A súrlódási ellenállás miatt a kerekek keskenyek, idétlen C oszlopot kapnak, hogy az alaktényező valamivel jobb legyen, de ami a legfontosabb, béna, olcsó, minőségtelen beltér fogad bennünket. Üde színfolt az a pár elektromos autó, ahol nem érzünk émelygő érzést. Olyan émelygésre gondolok, amit akkor érzünk, amikor valami rettentő módon átverték a fejünket és minimum kétszer, de inkább háromszor többet fizettünk ki valamiért, mint amennyit ért. Ha reklamálunk, akkor pedig kapunk egy hosszú, kioktató monológot a drága technológia, a még drágább fejlesztési költségek és a kimondhatatlanul nagyon drága akkumulátor árakról. Így muszáj elfogadni azt, hogy egy fosban ülünk 10 milliónál is drágább áron. Rendben, legyen 10, 99 millió, hogy még beleférjen az állami támogatás keretei közé.
Ha valaki többet akar, és nem szeretne tucatelektromost, akkor persze ott van a Tesla. A Tesla menő kocsi. És lehet ez vitaindító lesz, viszont a Tesla nem igazán prémium. Tényleg hulla menő és a TV méretű monitor és az egész Tesla gondolatiság nagyon ott van a szeren, de a prémium a részletektől válik azzá. Kell a modern technika, de az önmagában nem elégséges. A kidolgozástól, az átgondolt luxustól lesz valami prémiummá és ha kapunk hozzá tradíciót is, akkor nyílnak ki az elit klubok ajtajai.
De mit lehet kezdeni a prémiummal, ha nincsen mögötte a megfelelő technika? Ugyanúgy semmit. Éppen ezért lehettek a nagy autógyárak elképesztő bajban, amikor szinte a semmiből hipp-hopp ott termett a Tesla és felülírt egy csomó szabályt, hagyományt. A fejlesztési idők lerövidültek és olyan hatalmas konszernek kerültek zavarba a helyzettől, mint a Porsche csoport, a BMW vagy éppen a Mercedes.
Egészen 2019-ig. Jött ugyanis a Jaguar és valós, jó alternatívát kínál azoknak, akik számára fontos a minőségi kidolgozás és a fenti szempontok mellett a tradíció. Mert a Jaguar egy ideje nem ugrik ugyan a motorháztetőn, de azért ahogy ránk ordít a hűtőrácsról, az igazán menő. Igen, a Jaguar I-Pace elképesztően menő. Talán az első elektromos kocsi, amit nagyon nem akartam visszaadni a tesztelés után. Nem csak én voltam vele így, hanem az egész környezetem. A teszthét ugyanis azzal telt, hogy egymásnak adta a kilincset az összes szomszéd, hogy beülhessen az autóba. Hogy miért? Hát a gyorsulás miatt! Luxus környezetben elérni a 100-at 4,8mp alatt ugyanis nem hasonlítható máshoz. A lineáris nyomatékgörbe és a brutális gyorsulási élmény kettőse egyszerűen az összes szentet, negatív szót egyszerre préseli ki belőlünk a tüdőnkben lévő maradék levegővel együtt.
A Jaguár I-Pace az az autó, aminél nincsen kompromisszum. Fantasztikus, modern, minőségi a beltér. Összesen 5 darab képernyő veszi körbe a sofőrt. A műszerfal teljesen digitális, kiválóan átlátható, konfigurálható. A középkonzolon egymás alatt van 2 képernyő, amelyen beállíthatunk bármit, ami az autóval, zenével, navigációval kapcsolatos. A felső, nagyobb kijelzőre tükrözhető ki a telefonunk. Az alsó csökkentett funkcióval rendelkezik, de megtaláljuk rajta az összes igazán fontos dolgot, mint a klíma, rádió állítása stb. A maradék két „képernyő” valójában csak szemfényvesztés, apróság, de a két tekerőgomb, amellyel a hőmérséklet állítható, szintén digitális. Persze ez nem egy sima állító gomb. Ugyanis fel-le is lehet mozgatni, így az ülésfűtés, szellőztetés is állítható, csakúgy, mint a hőmérséklet vagy a ventilátor erőssége. Bazi menő ez is.
Az I-Pace elsősorban 4 személy számára ideális. A hátsó lábtér szintén tökéletes és nem vettek el semmit a csomagtérből emiatt, hiszen az is teljes értékű, 656 literes. A töltőkábeleknek pedig külön hely van kialakítva a motorháztető alatt, így nem foglal el a rengeteg helyet a sok vezeték a csomagtartóban, mint más elektromos autó esetében.
A közel 4,7 méteres hosszúságú autó láthatóan elsősorban nem városi közlekedésre készült. Csomagtartója, hosszú tengelytávja (3 méter) és relatív nagy, 12 méteres fordulóköre elsősorban nem a belvárosi közlekedésre hivatott. Így azonnal felmerülhet a kérdés, hogy milyen hatótávot kínál? A Jaguar nem fogyaszt keveset, a 90kW-os akkumulátor, amely összkerékhajtással mozgatja a termetes SUV-ot, 350km-es hatótávolságot ígért, amikor beszálltam a maximumra feltöltött autóba. A meglepő, hogy ezt simán tudta is, pedig nem villanyautós módon vezettem. Ez utóbbi azt jelenti, hogy képtelen voltam 100-110 közötti tempóban haladni vele az autópályán. Sokkal jellemzőbb volt a 130-140 közötti sebesség. Ennek ellenére tudta teljesíteni a 300 kilométer feletti távolságot, amely egyrészt azt jelenti, hogy nem cammogásra tervezték, másrészt azt, hogy jóval többet is ki lehet belőle hozni, ha elszánt elektromosautós fanatikusok vagyunk és ezzel a meseautóval képesek vagyunk a külső sávban egy kamion szélárnyékában haladni. Erre én sajnos nem voltam alkalmas.
Akárhogyan is lesz, a Jaguar I-Pace után fényesebbnek látom a jövőt a villanyautózással kapcsolatban. Nem kell azt vizionálni, hogy önvezető, csúnya, vékony anyagú, lebutított járművekben fogunk feltétlenül közlekedni. Lesz, azaz van értelmes, minőségi alternatíva. Ez pedig igazán jó hír!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Kommentek